Máté evangéliuma

Biblia - Máté evangéliuma

Biblia - Máté evangéliuma

13 minute read

Máté evangéliuma

Mt 1

Mt 1.1 Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája.

Mt 1.2 Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.

Mt 1.3 Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot.

Mt 1.4 Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont.

Mt 1.5 Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt,

Mt 1.6 Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől.

Mt 1.7 Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát.

Mt 1.8 Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.

Mt 1.9 Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját.

Mt 1.10 Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját.

Mt 1.11 Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor.

Mt 1.12 A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.

Mt 1.13 Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort.

Mt 1.14 Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot.

Mt 1.15 Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot.

Mt 1.16 Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.

Mt 1.17 Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Mt 1.18 Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.

Mt 1.19 Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.

Mt 1.20 Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: “József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

Mt 1.21 Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

Mt 1.22 Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:

Mt 1.23 Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Mt 1.24 József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,

Mt 1.25 de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Mt 2

Mt 2.1 Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe

Mt 2.2 és kérdezősködtek: “Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”

Mt 2.3 Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.

Mt 2.4 Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.

Mt 2.5 “Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta:

Mt 2.6 Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.”

Mt 2.7 Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.

Mt 2.8 Aztán elküldte őket Betlehembe: “Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

Mt 2.9 Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

Mt 2.10 A csillagot megpillantva nagyon megörültek.

Mt 2.11 Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Mt 2.12 Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Mt 2.13 Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: “Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.”

Mt 2.14 Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.

Mt 2.15 Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: “Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

Mt 2.16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.

Mt 26.35 Péter erősködött: “Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

Mt 26.36 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. “Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom.”

Mt 26.37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.

Mt 26.38 “Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!”

Mt 26.39 Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: “Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

Mt 26.40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: “Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Mt 26.41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.”

Mt 26.42 Másodszor is elment és így imádkozott: “Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!”

Mt 26.43 Amikor visszatért, megint alva találta őket.

Mt 26.44 Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

Mt 26.45 Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: “Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.

Mt 26.46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”

Mt 26.47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

Mt 26.48 Az áruló jelben egyezett meg velük. “Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!”

Mt 26.49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. “Üdvözöllek, Mester!” - mondta, és megcsókolta.

Mt 26.50 Jézus megkérdezte: “Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.

Mt 26.51 Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.

Mt 26.52 Jézus rászólt: “Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.

Mt 26.53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?

Mt 26.54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

Mt 26.55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: “Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.

Mt 26.56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

Mt 26.57 Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.

Mt 26.58 Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

Mt 26.59 A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,

Mt 26.60 de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,

Mt 26.61 s így vádaskodott: “Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.”

Mt 26.62 A főpap erre felállt és megkérdezte: “Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?”

Mt 26.63 Jézus hallgatott. A főpap folytatta: “Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”

Mt 26.64 “Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.”

Mt 26.65 A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: “Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.

Mt 26.66 Mi a véleményetek?” “Méltó a halálra!” - kiabálták.

Mt 26.67 Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,

Mt 26.68 és közben kérdezgették: “Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”

Mt 26.69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: “Te is a galileai Jézussal voltál.”

Mt 26.70 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: “Nem értem, mit beszélsz.”

Mt 26.71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: “Ez is a názáreti Jézussal volt” - mondta a többieknek.

Mt 26.72 Megint tagadta, most már esküvel: “Nem ismerem azt az embert.”

Mt 26.73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: “De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.”

Mt 26.74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: “Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas.

Mt 26.75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: “Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Mt 27

Mt 27.1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.

Mt 27.2 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Mt 27.3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek.

Mt 27.4 “Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért.” “Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!”

Mt 27.5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.

Mt 27.6 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: “Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

Mt 27.7 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek.

Mt 27.8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.

Mt 27.9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire,

Mt 27.10 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.

Mt 27.11 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?” “Te mondod” - felelte Jézus.

Mt 27.12 A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.

Mt 27.13 Erre Pilátus így szólt hozzá: “Nem hallod, mi mindennel vádolnak?”

Mt 27.14 De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.

Mt 27.15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.

Mt 27.16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

Mt 27.17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: “Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

Mt 27.18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.

Mt 27.19 Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: “Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.”

Mt 27.20 A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát.

Mt 27.21 A helytartó tehát föltette a kérdést: “Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” “Barabást!” - kiáltották.

Mt 27.22 Pilátus tovább kérdezte: “Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: “Keresztre vele!”

Mt 27.23 “De hát mi rosszat tett?” - kérdezte. Annál inkább ordították: “Keresztre vele!”

Mt 27.24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: “Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!”

Mt 27.25 Erre az egész tömeg zúgta: “Vére rajtunk és fiainkon!”

Mt 27.26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Mt 27.27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.

Mt 27.28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá.

Mt 27.29 Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: “Üdvözlégy, zsidók királya!”

Mt 27.30 Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét.

Mt 27.31 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Mt 27.32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

Mt 27.33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.

Mt 27.34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.

Mt 27.35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,

Mt 27.36 majd leheveredtek, és őrizték.

Mt 27.37 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: “Ez Jézus, a zsidók királya.”

Mt 27.38 Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

Mt 27.39 Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva

Mt 27.40 mondogatták: “Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”

Mt 27.41 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:

Mt 27.42 “Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Mt 27.43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”

Mt 27.44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

Mt 27.45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

Mt 27.46 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: “Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Mt 27.47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: “Illést hívja.”

Mt 27.48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki.

Mt 27.49 A többiek meg így beszéltek: “Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”

Mt 27.50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Mt 27.51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,

Mt 27.52 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

Mt 27.53 Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

Mt 27.54 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: “Ez valóban Isten Fia volt” - mondták.

Mt 27.55 Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.

Mt 27.56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.

Mt 27.57 Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.

Mt 27.58 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.

Mt 27.59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

Mt 27.60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.

Mt 27.61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

Mt 27.62 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és

Mt 27.63 figyelmeztették: “Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.

Mt 27.64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

Mt 27.65 “Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!”

Mt 27.66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

Mt 28

Mt 28.1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.

Mt 28.2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.

Mt 28.3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó.

Mt 28.4 Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak.

Mt 28.5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: “Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.

Mt 28.6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!

Mt 28.7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”

Mt 28.8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

Mt 28.9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: “Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.

Mt 28.10 Jézus így szólt: “Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”