2 minute read

Alakzatok

Alakzat
(lat. figura, gör. szkhéma)

A klasszikus és modern retorika egyik alapkategóriája. Nyelvi átalakító eljárás eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az expresszivitás érdekében történő megváltoztatása. A klasszikus és modern retorika standard modellje négy átalakító eljárást tart számon.

  • adjekció (bővítés, hozzátoldás);

    • paralelizmus (párhuzam)
    • szerkezeti párhuzam: az egymás után következő sorok ugyanolyan szerkezetűek
    • gondolatritmus: az egymás után következő sorok ugyanolyan tartalmúak, ugyanarról szólnak

      pl.:
      Örökkön háborog a tenger
      Örökkön zúgnak a lombok
      Örökkön fájdalmas az ember…

Figura etimologica

  • tőismétlés – kifejezhet:
    • fokozást (szebbnél szebb)
    • ellentétet (hiszek hitetlenül)
    • ugyanaz (látva lássalak)

Khiazmus (keresztforma)

“Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység.”

Halmozás

  • egymással rokon szavakat, szószerkezeteket, esetleg mondatokat sorolunk fel egymás után.

Fokozás (klimax)

  • olyan halmozás, ahol az egymás után következő szavak között intenzitásbeli különbség van, az érzelmi feszültség egyre nő.

Csökkenés (antiklimax)

  • Olyan halmozás, ahol az egymást követő elemek intenzitása egyre csökken.

Poliszündeton (kötőszavak halmozása)

  • Akkor beszélünk kötőszóhalmozásról, ha a tagmondatok, mondatrészek kötőszavak nélkül is megállnák a helyüket.

pl: “Most tél van és csend és hó és halál.”

Ellentét

  • egymással ellentétes tartalmú elemek kerülnek egymás mellé

pl.: Nem is érzik a lepelt tehernek.

Paradoxon (nem várt, hihetetlen)

  • látszatellentét

pl.: Akinek sok barátja van, annak egy barátja sincs.

Oximoron

  • két ellentétes szót kapcsol össze

pl.: édes mostoha

Refrén

  • A vers állandóan, következetesen ismétlődő sora(i).
  • lehet: változatlan ismétlés, illetve variáns

Keret

  • Olyan ismétlés, ahol az elején és a végén tér vissza a szöveg, illetve kép.
  • detrakció (elhagyás, csökkentés)

Célzás, utalás (alluzió)

  • Egy más alkotásra, eseményre, beszédhelyzetre való utalás. (pl.: Szigeti veszedelemben Vergiliusra utalás.)

Kötőszóelhagyás (aszündeton)

  • A szükséges kötőszók elhagyása, többértelművé teszi a szöveget.
  • transzmutáció (felcserélés)

Szórendcsere (inverzió)

Jelzőcsere (enallage)

pl.: vak szívű, hideg szemű barátok

Késleltetés (retardáció)

Költői kérdés

  • immutáció (helyettesítés);

Körülírás

Eufémizmus (szépítő kifejezés)

pl.: öregasszony helyett “idős hölgy”

Kakofémizmus

  • “felesleges” durvaság.

Nagyítás (hiperbola)

Gúny

A stilisztikában a túlzással rokonítható fogalom. Valamely dolog, tárgy, jelenség, személy stb. hibáit, ellenszenves vonásait a valóságostól eltérően, erősen felnagyítva, néha a képtelenségig túlozva mutatja be.

A négy átalakító eljárás a nyelvi szintek szerint a következő fő alakzat-típusokat hozza létre:

  • hangalakzat (rím, alliteráció, szójáték)
  • szóalakzat;
  • mondatalakzat;
  • gondolatalakzat;