ÖRKÉNY ISTVÁN ÉLETRAJZA

#

•  1912. április 5. – Jómódú polgárcsalád gyermekeként megszületik Örkény István;

  apja: Örkény Hugó tekintélyes budapesti gyógyszerész,

  anyja: Pető Margit;

• 1930-ban leérettségizik a budapesti Piarista Gimnáziumban (Szabó Zoltán, Thurzó Gábor, Boldizsár Iván osztálytársa, Sík Sándor irodalomtanára volt), majd beiratkozik a Műegyetem vegyészmérnöki karára;

• 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatja tanulmányait;

• 1934-ben gyógyszerész diplomát kap;

• 1934–1936 – barátaival megalapítja és szerkeszti a Keresztmetszet című folyóiratot. Itt jelennek meg első novellái, művei;

• 1936 – házasságot köt Gönczi Flórával;

• 1937-ben kapcsolatba kerül a Szép Szó körével, első jelentős novelláját közli a folyóirat július-augusztusi száma József Attila javításaival (Forradalom, később: Tengertánc);

• A címadó Tengertánc – abszurd történet egy elmegyógyintézet ápoltjairól, akik fellázadnak és átveszik az uralmat a normális emberek fölött – jól érezhetően a fasizmus világveszedelmének mulatságos rémképe volt.

• 1938–1939-ben Londonban és Párizsban lakott, ahol alkalmi munkákból élt. 1939. szeptember 1-jén, amikor Hitler lerohanta Lengyelországot, az utolsó vasúti járattal hazatér;

• 1940-ben tért vissza Budapestre, ismét beiratkozik a Műegyetemre;

• 1941-ben vegyészmérnöki diplomát kap. Feleségétől elválik. Ugyanebben az évben megjelenik első novelláskötete, a Tengertánc;

• 1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra kerül;

• 1943-ban hadifogságba esik; két évet tölt Tambovban, majd 1945 tavaszán a Moszkva mellett krasznogorszki hadifogolytábor Központi Antifasiszta Iskolájába kerül.

• 1946 karácsonyán térhet haza; belép a Magyar Kommunista Pártba; a Szabad Nép belső munkatársa; írásai jelennek meg a Magyarokban, az Újholdban, az Új Magyarországban, a Csillagban és a Forumban;

• 1946–1948: 1946-ban megjelenik a háború és a hadifogság szenvedéseit dokumentarista prózában megörökítő életsors szociográfiák kötete, az Amíg ide jutottunk (eredeti címén: Emlékezők), 1947-ben hadifogság-krónikája, a Lágerek népe és 1948-ban a Voronyezs című dráma. Mindhármat még a hadifogságban vetette papírra;

  A lágerek népe kéziratát: tanúság és tanulság, személyes vallomás és hiteles szociográfia a Voronyezst átélő magyar népről. Ez hamarosan meg is jelent, és hasonlóképpen kis könyv alakban napvilágot látott a máris történelmi drámának olvasható Voronyezs című színjáték is. – www.literatura.hu

• 1948 – házasságot köt Nagy Angélával; gyermekeik: Angéla (1949), Antal (1954). Megjelenik második novelláskötete, a Budai böjt.

• 1949-től az Ifjúsági Színház dramaturgja;

• 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja;

• 1951-ben Házastársak című regényét a kritika nagy elismeréssel fogadja, Lila tinta című elbeszélését viszont Révai József megtámadja;

  (Elvárták tőle, hogy ha ilyen jól tud írni, akkor írjon hivatalos “tématervek” szerinti “szocialista realista” regényt, vagyis olyat, amit rövid esztendőkkel később “sematikus” jelzővel bélyegeztek meg ugyanazok, akik előbb elvárták. Persze ezt maga sem bírta megszakítás nélkül. És gyanútlanul írt egy nagyon ártatlan, de kétségtelen erotikus tartalmú novellát, a Lila tintát. Tulajdonképpen bele is illett volna a politikai vonalba, hiszen a polgári világ halódásáról szólt. De igazi író lévén nem tudta megállni, és alakjai élő jellemekké, érzéseik és magatartásuk valódi erotikává sikerült. És mintha leszakadt volna az égbolt, maga a kultúrpolitika diktátora, Révai József bélyegezte meg pártgyűlésen, mint a dekadens polgári ízlés támadását a szocializmus ellen. - www.literatura.hu)

• 1952 – megjelenik a Koránkelő emberek. Harmincketted magával szerepel a Magyar írók Rákosi Mátyásról című kötetben;

• 1953 novemberében megjelenik az Írás közben című politikai publicisztikája az Irodalmi Újság-ban, amely nagy vihart kavar;

• 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. Novelláskötete, a Hóviharban;

• 1955-ben József Attila-díjat kap;

• 1956-ban Ezüstpisztráng címmel napvilágot lát rövid írásokat tartalmazó prózakötete (a könyv alcíme: Rövid remekművek);

•  1956. október 23-án részt vesz a tüntetésen és szemtanúja a Rádió ostromának. A forradalom idején a Magyar Írók Szövetsége elnökségnek tagja;

•  1956. október 30-án megfogalmazza a Szabad Kossuth Rádió beköszöntőjét. (“Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon…”);

•  1956. november-december – az írószövetségi ellenállás időszaka;

•  1957. június 25. – rendőrségi kihallgatás;

• 1957 szeptembere – mérsékelt önkritika a Kortárs első számában;

• 1958 – megismerkedik Radnóti Zsuzsával;

• 1958–1962 között nem publikálhat a forradalomban való részvétele miatt;

• 1958–1963 – megélhetési okokból állásba kényszerül: előveszi gyógyszerész diplomáját és az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár orvostudományi osztályán kap állást. (Előbb: Lázár István: Örkény István, Arcok és Vallomások, Budapest, Szépirodalmi, 1979; utóbb: Párbeszéd a groteszkről, Bővített kiadás, Palatinus Kiadó, 2000, 114-116. o.)

• 1959-ben elválik Nagy Angélától;

• 1962 – újra megjelennek novellái (Új Írás, Kortárs, Magyar Nemzet, Élet és Irodalom);

• 1963 – ideológiai támadás indul ellene a Niagara Nagykávéház című írása miatt;

• 1965 – megjelenik a Macskajáték kisregény-változata (Kortárs). Házasságot köt Radnóti Zsuzsával, aki Örkény István halála után a hagyaték gondozója;

• 1966 augusztusa – megjelenik a Tóték kisregényváltozata (Kortárs);

• 1966 decembere – megjelenik a Jeruzsálem hercegnője című kötete. (Ebben a kötetben olvasható az Egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték című kisregény is.) A könyv az irodalmi élet szenzációja;

• 1967 februárja – bemutatják a Tóték című drámát a Thália Színházban;

• 1967 – Megjelenik a Nászutasok a légypapíron című kötet – a Tóték kisregényváltozatával;

• 1967-ben József Attila-díjat kap;

• 1968 – az Egyperces novellák első megjelenése;

• 1969-ben megírja a Pisti a vérzivatarban című drámáját, amelynek se megjelenését, se színrevitelét nem engedélyezték;

• 1969 – Isten hozta őrnagy úr! címmel Fábry Zoltán rendezésében film készül a Tótékból;

• 1970-ben Párizsban elnyeri Fekete Humor Nagydíját a Tóték színre kerülése alkalmából;

• 1971 – előbb Szolnokon (január), majd a Vígszínházban (március) bemutatják a Macskajáték című komédiát;

• 1971-ben a Szépirodalmi és a Magvető Könyvkiadó megkezdi az Örkény-életműsorozat kiadását (Időrendben).

• 1972 – Makk Károly rendezésében film készül a Macskajátékból;

• 1973-ban Kossuth-díjat kap;

• 1974-ben bemutatják a Vérrokonok című drámát, majd

• 1975-ben a Kulcskeresőket;

• 1977 – megjelenik a Rózsakiállítás című kisregénye;

•  1979. január 20-án tízévi betiltás után a Vígszínházban színre kerülhet a Pisti a vérzivatarban című drámája;

•  1979. január 25-én írásba foglalja testamentumát;

• 1979-ben elkészül a Forgatókönyv című dráma;

•  1979. május 7-én összeroppan a gerinccsigolyája, két nappal később megműtik;

•  1979. június 24-én Budapesten meghal Örkény István.

• További életműkiadások, jegyzetekkel: Szépirodalmi Kiadó 1980-1989, Pesti Szalon 1993-1996, Palatinus Kiadó 1998-2005, majd a legújabb sorozat, ugyanitt, amely az Egyperces novellákkal kezdődött 2008-ban.

Az életrajzot összeállították az orkenyistvan.hu honlap szerkesztői; kiegészítette: Radnóti Zsuzsa, néhány részlet forrása: www.literatura.hu

PÁLYAKÉP

#

Örkény a harmincas évek közepén kezdő íróként, fogékony tanítványként Kosztolányi és Márai kisprózai mintáit követve az eltérő értékrendek feszültségét vitte színre, frivol-ironikus hangnemben. Egy évtizeddel később a kommunista eszmék hatása alatt műveiben vétkes egyszerűségeket hirdetett. “Termelési regényt”, “irodalmi riportokat” szerzett, s jószerével megszűnt írónak lenni, ám amikor megbomlott a hazugság hálója, az elsők között volt, aki mély önelemzéssel ismerte el eltévelyedését. Ettől kezdve ízlése és meggyőződése jegyében írt: helyzetérzékenysége és humora révén megújította, új távlatokba helyezte a magyar kisprózát és úgy szintén egy korszak önkifejezésévé avatta a groteszk színműírást. A rövidtörténet teljesítőképességét olyan szintre emelte, amely megkerülhetetlen mintát jelentett a kilencvenes évek írói számára is. A Tóték és a Macskajáték bejárta a világ színpadait. Tót és az Őrnagy kettőse máig az újraértelmezések talányos alapja. A Pisti a vérzivatarban a közelmúlt egyik legtöbbet kockáztató, korának játéknyelvét legmerészebben meghaladó dramatikus szövege.

Örkény – Kafka örököseként – a képtelent természetesként mutatja be, de nem hozzászoktatja, hanem szembesíti az elviselhetetlennel az olvasót. Örkény hősei váltig védekeznek egy cudar és összezavart világgal szemben. Esetlenül, hibázva, elátkozottan: eszményítés nélkül igyekeznek helytállni. Örkény alakjai nem a történelem főszereplői, hanem a világ, a sors túlereje által folyvást vereségre ítélt, győzést nem ismerő, ám konokul ellenálló emberek. Örkény életének egy pontján tán tényleg elhitte, hogy a dolgok egyszer s mindenkorra rendbehozhatók. Keserűen csalódott, mert rájött, hogy a “világmegváltás” nem szünteti meg, hanem még növeli a szenvedést, amikor visszaél a nemes eszmékkel, amikor ésszerűtlenséget és terrort szül. Ezért is lehet, hogy ettől kezdve Örkény számára az ideológia, az elvakultan hirdetett érték gyanússá (gyakran használt szavával: “humbuggá”) vált, s helyette maradt egyedül fontosnak a megsebzett, akadályozott, megnyomorított és megszomorított élet, ami mindegyre élni akar. Ezért viccel, ugrat, humorizál, szül derűt.

Örkény nagy érdeme, hogy az ideológiai béklyótól szabadulva merészen és sikeresen újította meg a magyar elbeszélő próza kifejezőeszközeit és a színházi játéknyelvet. Egyik korai mesteréhez, Kosztolányihoz és a viszonylag frissen felfedezett Kafkához kapcsolódva a rövidtörténet hagyományának jelentős alakjává vált. Az elbeszélői közlés visszafogottsága és az ironikus-groteszk hangvétel az “egyperceseket” izgalmasan talányossá tette, a köznapi szituációkat és a mindennapok nyelviséget “idéző” alakításmód pedig az irodalmiság új lehetőségeit aknázta ki. Örkény úgy vált mind népszerűbbé, hogy közben megőrizte írásainak rétegzettségét. A tanító célzatosságot elutasító, az irodalom “külkapcsolatait” átértelmező, az önmaga nyelviségét folytonosan reflektáló “prózafordulat” kibontakozásának idején - a nyolcvanas-kilencvenes években - politikai-morális allegorizálásra hajló írásai átmenetileg háttérbe szorultak, ám a posztmodern rövid történetek alakítástechnikáiban, narratív-diskurzív struktúráiban ismét csak megmutatkozott a Kosztolányi-féle hagyományt magas színvonalon átörökítő szerepük.

A Tótékban Örkény az újítást és a széleskörű hatást szintúgy remek arányérzékkel ötvözte, egészen egyedülálló módon ráérezve a történelmi kataklizmákat átélt közönség igényeire. A darab hatvanas-hetvenes évekbeli átütő sikere vélhetően nemcsak - a magyar színpadon akkoriban meghökkentően - szubverzív hatásán, hanem azon a példaértékén is alapulhatott, amely az ‘56-os történelmi trauma után, az adott körülmények között egy normális világrend helyreállíthatóságát sugallta. A totális rendszerek egymásra vetített mechanizmusainak groteszk humorral teli - egyszerre fölényes és szorongást rejtő - leleplezése a kibeszéletlen traumákkal küzdő és szabadságában súlyosan korlátozott közvéleményre terapeutikus hatással volt. A Tóték a megkettőzött nyilvánosság diskurzusában évtizedekre mintát adott az allegorikus játéknyelv kimunkálásához. Örkény méltán tartozik ma is a legismertebb magyar novellaírók és színpadi szerzők sorába. Az írásművészete iránt megmutatkozó érdeklődést bizonyítja, hogy életművének darabjait a hetvenes évek elejétől több sorozatban, folyamatosan jelentetik meg a kiadók.

Örkény István 1979. január 25-én, öt nappal a Pisti a vérzivatarban évtizede késleltetett bemutatója után írásba foglalta testamentummát: “Rejtélyes a Végakarat dátuma; akkor vetette papírra végrendeletét (…), mikor sűrűsödtek ugyan különféle panaszai, de ezek még semmiképp nem vetítették előre a közelgő (öt hónappal később bekövetkező) véget.*” Sorsát befejezettnek érezve, a kiengesztelődés hangján rendelkezett “civil” és írói hagyatékáról. Tavasszal folyamatosan dolgozott. Május 7-én összeroppant a gerinccsigolyája. Május 9-én megműtötték az Amerikai úti Idegsebészeten, de már nem tudtak rajta segíteni. Hat hét múlva, június 24-én meghalt. Élete utolsó napjáig javítgatta a Forgatókönyv kéziratát."

*Radnóti Zsuzsa jegyzete, in Egyperces levelek, i. m. 369. Szirák Péter: Örkény István, Pályakép (részlet, 352-354. o) Budapest, Palatinus, 2008

Forrás: orkenyistvan.hu

Értelmezés a hatalom és áldozat viszonylatában

#

Tót úr és az őrnagy nem kizárják, hanem feltételezik egymást.

Az őrnagy alakja maga a háború, annak tébolya, mely az embert emberségétől fosztja meg.

A fasizmus és a tömeg viszonya. (a tömeg hogyan szolgálja ki a hatalom agresszív erőit).

A kommunista diktatúra világa (az őrnagy úgy véli, ő jót cselekszi, célja elérése érdekében minden eszközt bevet, a cél szentesíti az eszközt - Machiavelli)

A hatalom és az áldozat viszonya a társadalom minden szintjén kialakul (kisebb közösség, család, munkahely…)

Kétféle életminőség ütköztetése: a mániákus “értelmiségi” őrnagy és Tóték kispolgári “tespedése”.

Hogyan válik a hatalom hatalmaskodásba, és a szolgalelkűség, gyávaság hogyan segíti az önkény létrejöttét.

A függő helyzetben lévő ember eltorzulása vélt, saját érdekek érdekében alárendeli magát a rossznak.

Az író cselekvésbe vetett hitét fejezi ki. Madocsai László: Irodalom IV.

Fontos mondatok a kisregényből:

#

A mottó: Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.